Ma eszembe jutott ez a dal, az Alvin és a mókusoktól (oké, lehet fújolni), amit régen sokat hallgattam, de most aktuálisabbnak érzem mint valaha.

Itt a szöveg egy része (a maradék már csak a refrén ismételgetése):

"21 múltam, érzem, lassan elindultam
Nem tudom, hová tartok, és azt sem, hogy eddig hova jutottam
Mert valaki néha fogja a kezem és valaki csak egyszerűen hátba rúg
Haladok előre, amerre tart az út

21 múltam, itt állok mérgesen és felindultan
Sehol egy állás, pedig éveken át ezért tanultam
Átlagember legyek minimálbérrel, vagy pénzéhes és elvakult?
Haladok előre, amerre tart az út"

Az ember szeretne ám dolgozni, 21 évesen inkább önellátó lenni, de a mai világban, a mai Magyarországon ez nem annyira könnyű, főleg úgy, hogy ösztöndíjat sem sikerült összehozni, és egyetem szerint az szoctámra se vagyok rászorulva...
Tudom, hogy ez nem kifogás, mert aki akar az úgyis talál melót, de azért műegyetem és a cserkészet mellett ez kurta nehéz.. :-/ egy ismerősöm két "egyetem" mellett dolgozik teljes állásban...

Szóval két válsztásom maradt: vagy a cserkészetből veszek vissza, vagy totál nulla szabadidőt hagyok magamnak. Még gondolkodom... :)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.